A Da Vinci-kód

Mivel ez az első igazi könyves bejegyzésem, arra gondoltam, hogy egy olyan könyvet hozok, ami igazán nagy hatással volt rám és további olvasói karrieremre. Ez pedig nem más mint *dobpergés* DAN BROWN DA VINCI-KÓDJA.

Egy nyúlfarknyit a szerzőről:

középkorú amerikai férfi, aki összeesküvés elméleteket gyárt…hmm nem is olyan ritka 😅

Viccet félretéve, Dan Brown (55), Exeterben, New Hampshire államban nőtt fel. Érettségi után Los Angelesbe ment, ahol zenészként és zeneszerzőként dolgozott. 1993-ban visszatért a régi iskolájába, és ott tanár lett. A Wikipédia éppenséggel nem említi, hogy mit tanított, de mivel művészettörténész, ezért nagy a gyanúm, hogy történelmet, rajzot, esetleg éneket. 

Na de térjünk is rá a könyvre📚

Próbálok spoiler mentesen áradozni róla, remélem sikerülni fog😅

A Da Vinci-kód 2003-ban jelent meg, mely az év legnagyobb könyvsikere volt az Amerikai Egyesült Államokban. A cselekmény főszereplője nem más, mint Brown legtöbb könyvében szereplő Robert Langdon. A főszereplő éppen tanulmányi úton van Párizsban, amikor riasztják, hogy sürgősen szükség van rá a Louvre-ban. Egy gyilkossági esettel találja szemben magát, amiben egy nagyon fontos szerepet kapott, mivel az áldozat, a múzeum kurátora egy titkos üzenetet hagyott hátra, aminek megfejtésében az ő, és Sophie Neveu (kriptográfus) segítségére számítanak. A történet alapjául Leonardo DaVinci munkáiban elrejtett szimbólumokat veszi az író.

A könyv számomra hihetetlenül fordulatos volt, sose számítottam a következő lépésre. Bár a könyv bevezetője szerint „minden a könyvben szereplő tény megtörtént és pontos”, a történetben szereplő pontatlanságok – esetenként pedig a szerző által kreált események – száma olyan nagy, hogy annak felsorolása is könyv méretű lehetne. Viszont talán ez a titka a letehetetlenségének, hiszen olyan megdöbbentő dolgokat „leplez le” (vagy éppen talál ki), hogy arra egy átlagember (aki nem művészettörténész vagy valláskutató) soha nem gondolt volna. Sajnos mivel én ebbe a kategóriába vagyok sorolható állandóan ott volt a telefonom magam mellett, ha esetleg egy helyet vagy festményt nem ismertem, utána tudjak nézni (elég sokszor került rá sor esetemben). Miután kiolvastam a könyvet nagyon sok dolognak utána olvastam, mivel én egy szálig elhittem mindent, hogy igaz, viszont így nagyon sok izgalmas dolgot találtam. 😊

A Harry Potterhez hasonlóan, a művet érő támadások nagy része a római katolikus egyháztól ered. Például egy olasz bíboros szerint A Da Vinci-kódban leírtak olcsó hazugságok, így felszólította a katolikus könyvesboltokat, hogy vegyék le a könyvet polcaikról. A heves reakciók kiváltó oka, hogy a könyv közvetlenül is támadja a legfőbb katolikus dogmákat.

A filmről is…

Sose szerettem a könyvekből adaptált filmeket, mert 100-ból 99 alkalommal valamilyen szinten megváltoztatják a történet kimenetelét, ez nem feltétlenül szentségtörés, de nagyon sokszor veszt az értékéből, szerencsére a könyv után néztem meg a filmet, így a könyv sokkal élvezetesebb volt, viszont a film nagyon nem tetszett, mivel sok pici, de fontos részletet kihagytak belőle. A hab a tortán pedig a színészgárda, természetesen mindenki a saját képzelete alapján játssza le a történetet a fejében és nekem valahogy sehogyan sem férkőzik Tom Hanks Robert Langdon bőrébe, de ez már csak a személyes véleményem.

Remélem kedvet hoztam az egyik kedvenc könyvemhez (ha filmhez nem is 😕), és visszatérsz még szerény kis blogomra.🌷✍